Pedig már kezdtem megsajnálni őket. Láttam a tévében Nyakót, össze volt zuhanva, szét voltak csúszva az arcvonásai. Láttam Mesterházyt, látszott jól, hogy maga se hiszi, amit mond. Aztán jött Feri Ferenc-értékelő beszéde, és rájöttem: nincs mit sajnálni rajtuk, nincs az a (szigorúan választójogi értelemben vett) pofon, amit ne érdemeltek volna ki tízszeresen. Foggal-körömmel ragaszkodnak a hazugságaikhoz és romboló politikai taktikájukhoz, ami idáig juttatta Magyarországot. Ha rajtuk múlna, szívesen folytatnák még 4-8-12 évig.
Szóval, nincs sajnálat...
(Kattintsatok a képre a nagyobb felbontásért, ezt tényleg megéri nagyban látni!)
